Zonkó Csodabazára

A Tiltott Rengeteg mellett sétáló roxfortos diákok nádként lengedeztek az erős szélben. Szombat van. És nem is akármilyen Szombat! Ma minden roxfortos diák harmadikastól fölfelé lemehet a közeli faluba, ahol a fiatal, mit sem sejtő mágusok sokféleképpen eltölthetik idejüket. Bemehetnek a Három Seprűbe forró vajsört kortyolgatni, sétálhatnak a kellemes hangulatot árasztó bűbájos házak között, betérhetnek a Mézesfalásba, hogy megnézhessék a legújabb nyalánkságokat, amik láttán az ember szájában összefut a nyál... Vagy épp új pennát is vehetnek, ha úgy hozza a szükség.
Ezen a kicsit felhős és szeles napon a harmadikas Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettegrew és James Potter együtt indultak el a falucskába. A négy növendék azonban már az út elején akadályba ütközött: Frics ugyanis meg volt győződve róla, hogy Potter és Black roxmortsi hétvégét engedélyező lapja hamisítvány, s ezt több mint fél órán át bizonygatta az iskola átváltoztatástan tanárának, McGalagony professzornak, aki Friccsel együtt a diákok ellenőrzéséért felelt.
Miután a professzorasszony biztosította Fricset, hogy a Potter és Black által leadott igazolás valódi, a gondnok rosszkedvűen, de intett a két fiúnak, hogy mehetnek.

A Tekergők immár közel fél órája Roxmorts falu kanyargós utcáit rótták boltról-boltra vándorolva, mikor Tapmancs hírtelen megállt.
- Ez lenne az! - vigyorogta lelkesen három társának Sirius.
- Ez lenne az? - kérdezte Remus
- Ez lenne az - válaszolta unottan James.
 Előttük egy nagyobbacska házikó állt, melynek ajtaját és kirakatát keretező gerendáit zöldre festették. A kirakatba egy színes vásznat lógattak be, eltakarva az üzlet belsejét a kinti nézelődők elől. A kirakat fölött pedig nagy cirádás felirat hirdette:

Sirius Black, miután kigyönyörködte magát az épületben - mely csupán egy volt a Roxmorts bűbájos házai közül - és a cégérben, mély lélegzetet vett s előre lépett hogy lenyomja a zöld ajtó réz kilincsét, amit befelé tolt félig kinyitva azt, majd vett még egy tüdőt átjáró lélegzetet.
- Zonkó Csodabazára. A legjobb hely Roxmortsban! Érzitek a hülyeség illatát? Még friss! - mondta elérzékenyült képpel Sirius, mire Remus és Peter bambán összenéztek, James pedig - úgy hogy barátja ne lássa - meglengette bal kezét az arca előtt, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni.
Sirius, miután teljesen kinyitotta az ajtót és betessékelte a barna hajú, rendezett külsejű, de kopott ruhájú Remust, a kócos, fekete hajú szemüveges Jamest és a parányi, szőke, szálkás hajú, félős Petert, ő maga is bement.

Ahogy beléptek, csilingelés és kakaskukorékolás ütötte meg a fülüket. A bejáratot Sirius csukta be, aki szemmel láthatóan alig várta, hogy körülnézzen az oly sokszor emlegetett Zonkó Csodabazárában. Peter, Remus és James vele ellentétben már attól kezdve idegenkedtek az ötlettő, hogy megnézzék a bazárt, hogy Sirius felvetette, mi lenne, ha a következő Roxmortsi hétvégén ellátogatnának ide. Azonban James előítéletei ellenére nagyot füttyentett, miután megpillantotta a bolt belsejét.
Az üzletben nem voltak egyedül. A suliból sok diák ellátogatott ide harmadikastól fölfelé, hogy megcsodálhassák a Roxmorts egyik leglenyűgözőbb boltját és annak árukínálatát.
A falak a legkülönbözőbb színekben pompáztak. Néhol egyszerűen kékre, sárgára, zöldre, illetetve lilára festették, másút viszont színváltós festékek tették játékossá a felületeket, melyek a sárgától a kék és zöld színeken át egészen a barnáig változtak. A begyújtott kandalló körül a fal nem színét, hanem csak árnyalatát változtatta fakó pirosról vérvörösre vagy épp fordítva. Az egész teremben pedig szétszórtan itt is, ott is tükörszerű festéket kentek el cseppet sem szabályos formában.
A plafon sem volt különb. Jószerével ugyanolyan képet mutatott, mint a falak, azzal a kivétellel, hogy különféle színű gömbök és parányi lények képei mászkáltak rajta ide-oda. Remus felfedezni vélte rajta a Bika, a Vízöntő, a Kos és a Halak csillagképeket. Ezt elmondta a többieknek is, akik közül Peter ámuldozva meredt a plafonra, ellenben James és Sirius csak egy gyors pillantás erejéig vette szemügyre az elbűvölt mennyezetet. Ők ugyanis már az üzlet árukínálatát vizsgálgatták.

A helyiség legnagyobb részét alacsony, kb. másfél méter magas, zöldeskékre festett szekrények foglalták el labirintusszerűen elrendezve. Ezek polcain és tetején különféle méretű dobozok sorakoztak, melyek tömve voltak hülyeségragaccsal, halucin' csattal, kacagó tollal, perpetuum bumeránggal, különféle hatású szappannal és kenőccsel és még egy csomó kacattal, ahogy Remus fogalmazott.
A falak mellett találtak ugrató ugrókötelet, pofozó kesztyűt, csilingelő süveget csengők nélkül, vihogó vadalmát és csiklandozó csizmát. Egy pulthoz közeli polcon James keresgélt és rálelt néhány ugató ugrókötélre és máguskürtnek címkézett papírtrombitára, melyek közül az egyikbe, egy zöld-piros kockásba bele is fújt. A kürt ugyanolyan kakaskukorékolást adott ki, mint amilyet akkor hallottak, mikor beléptek az üzletbe. Lerakta a kakas-kürtöt, s felvett egy másikat, egy piros-arany csíkosat és abba is belefújt. Ez utóbbi egyszerre röhögött és mondta, hogy "Múúúú!".
- Találtál valami jót? - kérdezte Sirius a kócos-szemüveges Jamestől.
- Mondhatni - a fiú lerakta a kürtöt, s kivett egy ugrókötelet az egyik citromsárga dobozból, s odanyújtotta Siriusnak, aki kipróbálta. A kötél ugatott, ahogy Black átugrott rajta.
- Nem rossz - mondta vigyorogva. - Csak tudod az a baj - mondta immár alig hallhatóan -, hogy a fejem még mindig nem az igazi.
- Lehet, de legalább mind a négy lábad megvan, nem úgy mint nekem.
- Neked legalább olyan a fejed, mint amilyennek egy igazi szarvasnak lennie kell.
- Ez igaz, de tudod milyen nehéz két patán cipelni?
- Miről diskuráltok? - kérdezte Remus egy közeli polc mögül előbukkanva, aki Peterrel indult el a körsétára.
- Csak a bazárról - felelte vidoran Sirius.
- Mi az? - kérdezte Peter, aki Remus mellett állt.
- Próbáld ki - nyújtotta a szőke fiú felé az ugató ugrókötelet Sirius, de az nem vette el.
- Adtam valaha is olyat, ami ártott volna neked? - kérdezte türelmesen Black.
A fiú megrázta a fejét.
- Neki tényleg nem - jegyezte meg Remus, de Sirius rá se figyelt. Eközben Pettegrew félősen elvette a kék és piros bőrből font favégű ugrókötelet s elkezdett ugrálni vele. Először majd' elesett, úgy megijedt az ugatástól, de utána egyre jobban élvezte.

Nem sokkal később a Tekergők ismét szétváltak. James Peterrel indult el a konyhai felszerelések felé, míg Remus és Sirius - messziről elkerülve a vérfarkasriasztókat - az írószerek és mágikus apróságok felé vették az irányt.
- Ezt nézd, Remus!
- Mi az?
- Strébernyúzó!
- Nem akarom tudni, mire jó.
- Kár - mondta lelombozva Sirius.
Ekkor egy kisebb robbanás rázta meg a levegőt, s egy magas, kéksüveges fiú indult el sebes léptekkel az eladói pulttól a "Speciális effektusok" részlege felé.
- Mi volt ez? - kérdezte egy ötödéves hollóhátas fiú egy sorral lejjebb két másik hollóhátas társától.
- Robbanás. Mégis mi lenne - dörmögte az orra alatt Sirius úgy, hogy Remuson kívül más ne hallja.
- Robbanás - válaszolta az egyik hollóhátas.
Sirius elégedetten bólintott.
- Szerintem felrobbant valami - mondta a másik.
- Remek. Rejtély megoldva. A zseniális BUMA újabb szövevényes problémáról lebbentette le a fátylat - morogta epésen Black.
- Lehet, hogy valaki talált egy veszélyes tárgyat és ki akarta próbálni.
Ezután a három hollóhátas üres kézzel a robbanásról beszélgetve elindult a kijárat felé. Miután kimentek az ajtón, Sirus Remus felé fordult.
- Merlinre! Ekkora Trollokat!
- Nyugi, Sirius - nyugtatgatta jókedvűen barátját Remus, miközben egy ébresztőórát vizsgálgatott.
Ekkor hírtelen újabb durranás, átkok és sikítás hallatszott az előbbi robbanás helyéről, majd néhány diák feltépte az ajtót s kirohant a bazárból. Nem látták őket - mivel háttal álltak a kijáratnak -, csak a lábdobogást és az ajtócsengőt hallották.
- Valakit felhúztak.
- Nem mondod?
Ezután Sirius tudomást sem véve az előbbi robbantgatásokró, ismét a három hollóhátasról kezdett el beszélni.
- Jó, elismerem, kicsit ingerült vagyok. De mégis mi mást találhat itt a varázsló, ha nem veszélyes tárgyakat? Hisz pont ez a Csodabazár lényege! Ötletes, mulattató és jobban vagy kevésbé, de VESZÉLYES tárgyak beszerzése, árusítása és a diákok segítése, hogy túlélhessék az unalmas roxforti napokat - dohogta Black. - Ekkora Trollokat!
- Igen, ezt már hallottam.
- Egyáltalán minek jönnek a Csodabazárba ha nem vesznek semmit? Jack - tudod, az az ötödikekes griffendéles, aki általában Tiffany Grey mellett ül a Nagyteremben - mesélt ezekről még tavaly. Képzeld! Minden évben lejönnek IDE, hogy úgymond "megvizsgálják" az árukínálatot, miközben azon sopánkodnak, hogy-hogy még nem zárták be a Csodabazárt, hiszen "Ez egy naggyon veszélyes üzlet, ami a tudatlanok ócskaságvásárlási mániájából él." Tökfejű porlock trágyák! Ráadásul Eriket, tudod, aki megkérdezte, hogy "Mi volt ez?", prefektussá nevezték ki! - hadarta el Sirius egy szuszra.
- Ismerem őket. Erik Troy, Bill Terenc és Teddy Mars elég sokat járnak a könyvtárba. Egyszer Teddyvel kellett segítenem Slughornnak... Én kedvelem őket. Főleg Troyt. Zseniális tehetség! Tudtad, hogy ő a legjobb az évfolyamán? Vagy egy rakás pontot szokott szerezni átváltozáson, gyógynövénytanon és lénygondon - mesélte vigyorogva Remus, de mikor meglátta Sirius lángvörös és mogorva arcát, inkább abbahagyta az ugratást.
- Te most viccelsz?'
- Persze.
- Huh! Egyébként nem semmi az öreg - mondta, némi szünet után, immár nyugodtabban és halvány mosollyal az arcán.
- Tulajdonképpen mit jelent a BUMA? - kérdezte kíváncsian Lupin.
- BUzgó Mócsingok Agytrösztje.
- Itt volt a BUMA? - a kérdés a hátuk mögül jött.
- James, ha tudnád mit kellett kiállnom! - mondta nagy fájdalmasan Sirius, miután a hang forrása felé fordult.
- Láttam. Egyébként Malfoy robbantott.
- Lucius?
- Aha - vigyorgott James. - Peterrel épp a teáskészleteket nézegettük, amikor alig pár méterre tőlünk Lucius Malfoy kezében felrobbant egy rosszminőségű trágyagránát.
- Tessék? - sápítozott Remus.
- Így volt - bizonygatta kuncogva Peter miközben vigyorogva az incidens helye felé pillantott.
- Hogy hogy rossz minőségű volt? - kérdezte érdeklődve Black.
- Úgy, hogy a kibiztosítás után nem robbant elég nagyot. A szeghiányról nem is beszélve.
- Te... - kezdte Remus, de James a szavába vágott.
-  Nem. Pipogyi. Ugyanis ő is lejött. Biztos hallotta, ahogy Peterrel a trágyagránátokról beszélgetünk, így hát azt gondolhatta próba szerencse. Nézegettem is őket, de Cilu gyorsabb volt. Felvett egyet, majd feldobta, s mikor el akarta kapni... - itt James szélesen elvigyorodott miközben sebesen kitárta karját, mintegy imitálva a robbanást. - Rájött, hogy ki biztosította ki. A többit gondolom, már tudjátok.
- Akkor Pipogyusz rohant ki az ajtón.
- Nyomában Lu-cicussal. Greg és még páran megpróbálták szétszedni őket, hogy legalább ne itt intézzék el a dolgot. Mert biztos, hogy ezt Malfoy nem fogja annyiban hagyni.
- Szerinted Malfoy mit fog tenni Pitonnal?
- Ismerve a hátterét és az érdeklődési körét, van néhány tippem. De Pipogyuszt sem kell félteni.

Ezután a tekergők - mihelyt megbizonyosodtak róla, hogy mindent beszereztek, amire szükségük lehet majd a Roxfortban - beálltak a sorba Jo és Frank Terence, két másik harmadikas mögé, s vártak. Tíz perc múlva sorra is kerültek. A pult mögött T. Gregory Bell, egy 2 évvel ezelőtt végzett roxfortos diák, a Hollóhát volt fogója állt. Kedves, mosolygós figura és nagy tréfamester. A Roxfortban szinte mindenki kedvelte leszámítva - természetesen - Fricset. Most hosszú, drapp talárt, piros-fehér keresztben csíkos inget és kék süveget viselt, amin egy nagy zöld "Z" díszelgett.
- Hello. Roxfort? Mi jót választottatok? - kérdezte.
Sirius végignézett a begyűjtött árukon, majd sorolta:
- Egy ugató ugrókötél, egy vízköpő óra, egy máguskürt és egy pár...
- ...ikertükör. Jól jön majd, ha Frics bezár egy seprűtárolóba, miután befestetted Mrs. Norrist kékre - mondta huncut vigyorral.
- Nem rossz ötlet - mondta Sirius. - De nem várnám meg, míg elkap.
- Hallottam, te vagy az új griffendéles fogó - mondta James felé nézve.
- Igen.
-HÁ HÁ HÁ  HÍÍÍÍÍÍ ÁÁÁÁ HI HI HI!
Ezuttal nem robbanás, hanem fülsiketítő rikítás rázta meg az üzletet, ami még sokáig visszhangzott a falak között s még inkább fülekben.
- MERLINRE, MI VOLT EZ? - Kiabálta Remus, talán mert nem hallotta a saját hangját.
- Csak egy banyakürt  - válaszolta Bell a fülét dörzsölgetve. - Anthony bácsikám találmánya. Nekem túl rikácsoló. De van, akinek tetszik.

Következő fejezet: A Három Seprű